Eckhart Tolle a jelen kor egyik legnagyobb spirituális tanítója. Legismertebb alkotása „A Most Hatalma” című könyv, mely egy kapu egy másik dimenzóhoz – egy szemüveg, melyen át nézve a világ felfedi előtted valódi arcát, és ha eléggé figyelsz esélyed nyílik megtalálni a Boldogsághoz vezető utat.

Az interjút egy 24 éves fiatalember készítette Toole-val, aki Vancouverbe utazott – azután, hogy olvasta „A Most Hatalma” című könyvet – azzal a céllal, hogy mélyebben megértse Echkart-nak a Boldogságról szóló írását.

Eckhart, most is nagy hangsúlyt fektett a beszélgetés során könyvében már szétboncolt – a jelen pillantban, a mostban levés erejére – és, hogy ennek segítségével találhatjuk meg magunkban az igazi „ÉN„- ünket.

A jelen pillanat érzékelése, technikái, és az érzékelésben rejlő számtalan előnyről szól az interjú gerince, melyek egy kulcs kérdése így hangzik:

Tehát a Most segítségével lehetek Gazdag, Erős, Szabad, Boldog, Okosabb, Szertőbb, és Szeretetteb?

Eckhart a tőle megszokott bölcssséggel és kiáradó belső békével válaszolja meg ezt – az úgy gondolom minden embert rendkívüli módon érdeklő kérdést. Válasza természetesen Igen, a most ereje eljuttat ide.

Boldogság után kutatva azonban én, kiemelném a „lehetek Boldog?” kérdésre adott válaszát! – Ha most találkoztál először először Eckhart Tolle gondolataival – akkor a mélyebb megértés miatt, A Most Hatalma gondolatainak megértésével kezd – és utána folytasd innen!

Amennyiben valamilyen külső forrástól várod, hogy az boldoggá tegyen – (pl.Egy személy, egy dolog, stb…) – akkor megeshet, hogy rövid ideig ez megvalósulhat – azonban, ha még nem férsz hozzá a Most erejéhez – akkor, gyakran ugyanaz a külső tényező tesz rövidesen boldogtalanná.

Például: Egy személyjön az életedbe, aki boldoggá tesz – majd egy, két, három éven belül ugyanez a személy tesz boldogtalanná.

Eckhart azt tanítja nekünk, hogy az egónk – vagyis a hamis „én” képünk úgy érzékeli, hogy minden dő kérdése. Minden célja eléréhez időre van szüksége – ezért azok, majd csak a jövőben valósulnak meg.

Ezért az elme – a hamis „én” úgy gondolja: „Ezek szerint megtalálni önmagam, aki valójában vagyok, az is időbe telik.” Azt gondolja, ha eleget hozzáad ahhoz aminek gondolja magát – legyen az elismerés, hírnév, tulajdon stb – ha mindent felhalmoztam, akkor teljes leszek. Ez a pillanat eljön a jövőben.

NEM JÖN EL!

Bármennyit halmozol fel – sosem érzed majd teljesnek. Gyakran megesik, hogy például hirtelen gazdag leszel, de boldogtalanná válik a házasságod – vagy boldog vagy a házasságodban,de megszűnik a munkánd, stb…

Az egyik legnagyobb illúzió, amire vágyunk az a stabilitás. Sokszor csak valamilyen nagy tragédia után látjuk be, hogy a világunk igen csak instabil. Külső világunkban tehát soha nem tudod ezt a vágyad kielégíteni, itt a formák jönnek és mennek.

Ezt a stabilitást, és a boldogságot közvetlenül magdban kell megtalálnod! Ez abból jön, hogy kapcsolódsz ahhoz, ami Te vagy. Bensődre írányítva a figyelmed – a belső testedre, mintha belülről éreznéd a tested – életteli bizsergést, zsongást érzel. Majd lelassul a gondolatok áramlása és a gondolatok közötti űrben megtapasztalhatod, az igazi „ÉN” jelenlétét.

Ez nem más, mint a forma nélküli tudatoság. A Tér amelyből minden forma kilép, mely álandó és nem tud elhagyni téged sohasem.

Ebből a kapcsolódásból, ez a hatalmas öröm abból fakad, hogy érzed a „vanságot” ami Te vagy – hogy érzed az ÉN vagyok-ot, ami mélyebb mint ez vagy az.

Én pont ugyanaz az élet vagyok ami Te. Érezni ezt. Élőnek érezni magad. Ebből jön az igazi boldogság.

Persze játszhatsz a világban, megszerezhetsz dolgokat aztán elveszítheted azokat – és így tovább – Végül mindent elveszítesz, ezt teszi mindenki. Elveszíted a tested.

Végül a forma elporlad előbb, utóbb – de találni valamit magadban, ami mélyebb minden formánál – Ez az igazi Boldogság.